A különböző hullámhossz-tartománybeli sugárzásmérésekből előálló műholdképek alapján következtethetünk a felhők fajtájára, magasságára, vastagságára, a felhőtető hőmérsékletére (1. ábra). Az egymás utáni képekből előállított hurokfilmeken jól követhető a felhőzet mozgása, fejlődése, keletkezése és feloszlása, melyek alapján az ezeket létrehozó nagy és kisebb skálájú időjárási folyamatokról (pl. ciklogenezis, ciklon áthelyeződése, frontok, magassági hidegcseppek, jetek, mezoléptékű konvektív rendszerek, egyedi zivatarok) fontos következtetéseket vonhatunk le.

Az egyes tartományokban készült képek kombinálásával és együttes megjelenítésével speciális műholdképek állíthatók elő, amelyekkel számos igen hasznos, korábban egyáltalán nem, vagy csak igen nehezen meghatározható jelenség könnyen azonosíthatóvá válik. Az eltérő mikrofizikai tulajdonságok felhasználásával kimutatható például a zivatarfelhőknek azon része, amely éppen fejlődik (2. ábra), megkülönböztethetőek az egyes légtömegek (3. ábra), illetve igen jól elkülöníthető a hóval borított és a hó nélküli talajfelszín (4. ábra).

A téli félévben igen hasznos az ún. éjszakai mikrofizikai MSG műholdkép, amelynek segítségével az éjszakai órákban is azonosíthatóvá válik a köd és az alacsony szintű felhőzet (stratus) (5. ábra). Korábban erre csupán a nappali órákban volt lehetőség a látható tartományban készült műholdképek alapján (4. ábra).

A radarképek segítségével a felhőkben található csapadék mutatható ki. Az OMSZ három időjárási radarral rendelkezik, melyek Budapesten, Napkoron és Pogányváron működnek. A radarok által kibocsátott elektromágneses sugárzás a csapadékelemekről azok sűrűsége függvényében verődik vissza, így a kibocsátott és a visszavert sugárzás viszonyából következtethetünk az egyes pontokra jellemző csapadékintenzitásra. Az említett 3 radar által készített mérésekből 15 percenként készülnek az egész országot és közvetlen környezetét lefedő ún. kompozit radarképek (6/a, b ábra). Az egymást követő radarképekből készített animációkon jól nyomon követhető a csapadék objektumok (pl. záporok, zivatarok) kialakulása, mozgása, fejlődése és megszűnése. A radarok közelében igen nagy térbeli felbontású képek is előállíthatók, amelyeken akár az is meghatározható, hogy egy heves zivatar a főváros mely része fölött vonult át, és okozhatott nagy mennyiségű csapadékot (6/c ábra).

A radarmérések összegzésével tetszőleges időszakra (pl. 1, 3, 6 vagy 12 órára) vonatkozóan megbecsülhető a csapadékmennyiség területi eloszlása (7. ábra). A radarmérés hibáit felszíni csapadékmérő állomások adatával korrigálva nagymértékben javítható a becsült csapadékösszeg.

A zivatarok felismerése a hozzájuk kapcsolódó villámtevékenység detektálása által a legeredményesebb. A SAFIR elnevezésű villám-lokalizációs rendszer mind a felhőn belüli, mind pedig a felhő és a földfelszín közötti villámokat érzékeli. A számos mért jellemző közül az előrejelzőket elsősorban a villámok pontos helye és ideje érdekli. A villámokat előfordulási idejük szerint különböző színekkel megjelenítve láthatóvá válik a teljes zivatarrendszer, illetve akár egyes zivatargócok mozgási iránya és sebessége (8. ábra).