69. évfolyam 3. szám * 150–212 * 2024. július

A sokasági éghajlati szimulációk és a pillanatnyi, sokaság felett számított statisztikák egy bizonyos konvergenciaidő után minden időpontban helyesen jellemzik az éghajlati rendszer adott kényszerek között lehetséges állapotainak összességét. Ennek matematikai igazolását a pillanatkép-attraktorok elmélete írja le. Így az időbeli statisztikákat használó módszerekhez képest pontosabban adható meg bármely mennyiség változása is éghajlatváltozás esetén. A cikk röviden bemutatja a pillanatkép-attraktor szerepét az éghajlat belső változékonyságában, a pillanatkép-megközelítés alkalmazását sokasági éghajlati szimulációkkal, valamint a pillanatkép-megközelítés előnyeit az időbeli módszerekhez képest az arktikus oszcilláció és a jelenséghez kötődő hőmérsékleti anomáliák példáján.

A trópusi ciklonok esetében régóta alkalmaznak a hagyományos (infravörös, látható) spektrumtartományokban mért műholdadatok kiegészítésére mikrohullámú tartományú műholdas méréseket. Ezeket kvázipoláris műholdakra szerelt szenzorok szolgáltatják, melyeknél általában csak napi két mérés áll rendelkezésre, de több műhold adatának felhasználásával az időbeli lefedettség is növelhető. A mikrohullámú mérések segíthetnek feltárni a ciklonok belső struktúráját, a meleg mag jelenlétét, illetve bizonyos szenzorokkal a szélerősség is meghatározható, ami különösen akkor hasznos, amikor egyéb, például hajókról, bójákról, speciális repülőgépekről végzett közvetlen mérés nem áll rendelkezésre. Jelen írásban a módszerben rejlő lehetőségeket mutatjuk be medikánok esetén, egy 2022. októberi példán keresztül.

Míg a 2022-es esztendő a történelmi aszály éve volt, addig 2023 a heves viharokról vált emlékezetessé. A fordulat már az év elején is megmutatkozott azáltal, hogy intenzívebbé vált a ciklontevékenység. A ciklonok okozta szélviharok a tavaszi hidegbetörésekkel együtt már az év első felében jelentős károkat okoztak az infrastruktúrában és a mezőgazdaságban. A nyári félévben tovább folytatódott a szélsőséges időjárás, egymást követték a zivatarrendszerek pusztító széllel és jégesőkkel. A nyári zivatarszezon augusztus 5-én ért a tetőfokára, de még november 6-án is kialakult egy kisebb szupercella a Balatonnál. Az őszi, intenzív, sokfelé viharkárokat okozó ciklonok sorát december elején tapadó havas helyzet zárta, fennakadásokat okozva az áramellátásban, a közlekedésben és az infrastruktúrában. Jelen tanulmány a tavalyi év szélsőséges időjárási helyzeteinek meteorológiai hátterét mutatja be.

Hatékony üvegházgázkibocsátás-csökkentési stratégiák kidolgozása, a vállalások betartásának ellenőrzése megvalósíthatatlan megfelelő mérőhálózat nélkül. Az európai Integrált Szén-dioxid-megfifigyelési Rendszert (Integrated Carbon Observation System – ICOS) 2015-ben hozták létre. Magyarország 2022-ben csatlakozott, és az első magyarországi mérőállomás 2024 májusában kapta meg a hivatalos ICOS minősítést. A tanulmány az ICOS létrejöttét, felépítését, működését, valamint a magyar részvételt tekinti át.

Az éghajlatváltozás életünk központi témájává vált, mivel hatásai világszerte egyre érezhetőbbek. Ebben a vizsgálatban arra összpontosítottunk, hogy a felhőborítottság változása milyen összefüggéseket mutat a változó éghajlati rendszerrel, valamint az időjárással. A kutatásunk célja az 1983–2022 közötti időszak felhőborítottság-változását elemezni, a közép-európai térségre fókuszálva, felhasználva az ERA5 reanalízis adatbázis adatait. Az analízis során statisztikai elemzéseket végeztünk, a regionális eltérésekre és az évszakos ingadozásokra fókuszálva. Az eredményeket a HuClim adatbázisban található globálsugárzás értékeivel is összehasonlítottuk. Az eredmények alapján megfifigyelhető, hogy a felhőborítottság átlagosan csökken. A területi változásokat elemezve azonban megállapítottuk, hogy vannak olyan területek, ahol a felhőzet aránya növekszik a nagytérségi mozgásrendszerek változásának hatása miatt.