Az éghajlatváltozás jelentősen befolyásolja a biodiverzitást

Az elemzés igyekszik kibővíteni azokat a természetvédelmi törekvéseket, amelyek az elmúlt 40 évben túlnyomóan az élőhelyek megváltozására összpontosítottak, mondják a vadvédelmi szakértők.

„Az éghajlatváltozásnak rendkívül nagy hatása van. Már most látjuk a klímaváltozás és az élőhelyek pusztulása, elveszése közötti kapcsolatot.” mondja Megan Owen a San Diego Zoo Institute for Conservation Research vadvédelmi programjának vezetője.

Több mint 60 szövetségi, akadémiai és más kutató járult hozzá az Egyesült Államokban a nemzeti jelentés elkészültéhez, amely a múlt hónapban jelent meg. Az írás a 2013-as Nemzeti Éghajlati Értékelés egyik tudományos információforrását képezi.

A legutóbbi, 2009-ben kiadott klíma értékelés mellett egy kiegészítés is született a Cato Institut részéről, amely felülvizsgálta az eredményeket, s arra hívta fel a figyelmet, hogy a klímaváltozás hatásai szerényebbek lehetnek a jelentésben foglaltaknál.

Az idei jelentésben több száz különböző vizsgálat igazolja, hogy a fajok az életben maradáshoz szükséges új területekre vándorolnak, az elvándorlásra nem képesek egyedszáma pedig fokozatosan csökken, vagy akár teljesen el is tűnik.

„A biológiai ökoszisztémának napjainkban sokkal nagyobb stresszt kell elviselnie, mint eddig bármikor az emberi történelem során. Az éghajlatváltozás szinte mindig fokozza az egyéb környezeti faktorok okozta stressz mértékét.”- írja a tanulmány.

A jelentés ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a biológiai sokféleség változása az éghajlat előrejelzések bizonytalanságának arányában ugyancsak nem egyértelmű. Azt is megjegyzi, hogy vannak még megválaszolatlan kérdések a biológiai, ökológiai és klímaváltozás közötti összefüggésekben.  

A fajok északabbra és nagyobb magasságokba vándorlása gyorsabb, mint azt a tudósok korábban gondolták. A szárazföldi állatok a kezdeti becslésekhez képest kétszer-háromszor nagyobb arányban vándorolnak magasabbra, illetve északabbra, hűvösebb területre, ha az eredeti élőhelyük felmelegszik.

Kaliforniában él az egyik legváltozatosabb állat- és növényvilág, s egyben a legtöbb veszélyeztetett faj is. A fenti megállapítások a kutatásokkal együtt azt mutatják, hogy a dél-kaliforniai hegyekben megváltozik a fajok eloszlása. A különböző fajok eltérő mértékben reagálnak az éghajlat változására.

A San Diego-i Természettudományi Múzeum csapata történelmi kutatásai során megállapította, hogy a San Jacinto-hegységben számos tűlevelű faj élőhelye magasabbra tolódott, míg néhány kisebb emlős és madárfaj teljesen eltűnt.  Az 1908-ban megfigyelt repülő mókust, vagy csíkos karvalyt idén már egyáltalán nem lehetett látni. Eközben a kártevők, mint a szúfélék az enyhébb teleknek köszönhetően egyre jobban terjednek a nyugati erdőkben.

Az enyhébb telek miatt a vándormadarak hamarabb térnek vissza, néha azelőtt, mielőtt a nekik táplálékul szolgáló rovarok kikelnének. Ez problémát okozhat mind az életben maradásukban, mind az utódok nevelésében.

Az ember hatása bizonyítottan kulcsfontosságú. A szén-dioxid kibocsátás csökkentésével sokat tehetünk az állatok természetes élőhelyének megóvása érdekében.


Forrás: WMO